Mamacka blogjában olvastam róla bővebben, és ott találtam ezt a verset is, amit Csabai Csaba írt Bálint Ágnesnek pár éve.
Ezeken a figurákon nőttünk mi fel, és bár minden mese végén/elején ki volt írva Bálint Ágnes neve, csak most tudatosodott bennem, hogy ezt a sok mesefigurát mind neki köszönhetjük :
Szeretettel Bálint Ágnesnek
Szegény Morzsa elaludt már,
Cicamica róla álmodik.
Új társra rég' nem vár,
lassan minden barát távozik.
A Tökház is elrepedt,
szél fú' be a lyukon.
Manócska könnye eleredt,
Mazsola messze jár már az úton.
Szerénke és Lukrécia,
Frakk elől nem menekül.
Ülnek mint két fúria,
kutya nélkül egyedül.
Vizipók a csodapók,
olajfoltot kerülget.
Böbe baba csodamód,
tökmagokat ültetget.
Lesz majd újabb házikó,
s visszaköltözik a sok lakó.
Ott játszik majd újra együtt,
Morzsi, Frakk és Szerénke.
Varjú bácsi is eljött,
de rosszul lát már szegényke.
A meséket nem feledjük,
minden este újra kezdjük.
És ha a világ más lesz,
köszönjük ezt Bálint Ágnes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése